Ferenc pápa nagyböjti üzenete

Kedves Testvérek!

A nagyböjt egy új kezdet, olyan út, amely elvezet a biztos célhoz, a feltámadáshoz, húsvéthoz, amikor Krisztus győzedelmeskedik a halál felett. Ebben az időszakban mindig erős indítást kapunk a megtérésre. A keresztény arra kap meghívást, hogy „teljes szívével” (vö. Jo 2,12) térjen meg az Úrhoz, ne elégedjen meg a középszerű élettel, hanem növekedjen az Úr barátságában. Jézus a mi hűséges barátunk, aki soha nem hagy bennünket cserben, hiszen még akkor is, ha bűnt követünk el, ő türelmesen várja, hogy visszatérjünk hozzá, és e várakozással kifejezi, hogy meg akar nekünk bocsátani (vö. a 2016. január 8-i szentmisén mondott szentbeszédből).

A nagyböjt kedvező időszak arra, hogy intenzívebbé tegyük lelki életünket azon eszközök segítségével, amelyeket az Egyház felkínál számunkra: a böjttel, az imádsággal és az alamizsnaadás révén. Mindezek alapja az Isten Igéje, amit ebben az időszakban jóval nagyobb odafigyeléssel kell hallgatnunk és megfontolnunk. Itt most szeretném külön kiemelni a gazdagról és a szegény Lázárról szóló példabeszédet (vö. Lk 16,19–31). Engedjük, hogy megihlessen bennünket ez a jelentős részlet, amely kulcsot kínál ahhoz, hogy meglássuk általa, miképpen kell cselekednünk, hogy eljussunk a valódi boldogságra és az örök életre, figyelmeztetve minket az őszinte megtérésre.

1. A másik ember: ajándék

A példabeszéd azzal kezdődik, hogy bemutatja a két főszereplőt, ám a szegény Lázárról kapunk csak pontosabb leírást: kétségbeejtő helyzetben van, már fel sem bír kelni, a gazdag kapujában fekszik, és azokat a morzsákat eszi, amelyek ennek asztaláról elé hullanak. Testét mindenütt sebek borítják, és a kutyák nyaldossák ezeket (vö. Lk 16,20–21). A helyzet tehát nyomasztó: Lázár mélyre süllyedt, és megalázó helyzetben találja magát.

A jelenet még drámaibb, ha azt is tekintetbe vesszük, hogy a szegényt Lázárnak nevezik: e név ígéreteket hordoz, hiszen azt jelenti: „Isten megsegít”. Ez a szereplő tehát nem névtelen valaki, pontos leírásunk van róla, és olyan emberként áll előttünk, akihez személyes történetet csatolhatunk. A gazdag számára ő szinte láthatatlan, a mi számunkra azonban ismert, közel állónak érezzük, saját arca van: ajándék, felmérhetetlen értékű gazdagság, az Isten által akart, szeretett lény, akiről meg is emlékezik – még ha kézzelfogható állapota olyan is, mintha emberi szemét volna (vö. a 2016. január 8-i szentmisén mondott szentbeszédből).

Lázár azt tanítja a számunkra, hogy a másik ember ajándék. A másik emberhez való helyes viszonyunk abban áll, hogy hálával felismerjük értékét. A gazdag ember kapujában fekvő szegény sem útban lévő akadály csupán, hanem felszólítás a megtérésre, az élete megváltoztatására. E példabeszéd először is arra szólít fel bennünket, hogy nyissuk meg a szívünk ajtaját a másik ember előtt, mivel minden ember ajándék, legyen az a szomszédunk vagy akár egy szegény ismeretlen. A nagyböjt megfelelő idő rá, hogy kinyissuk az ajtónkat minden szükséget szenvedő ember előtt, és felismerjük benne Krisztus arcát. Mindnyájan találkozunk utunkon ilyen emberekkel. Minden élet, amely utunkba akad, érdemes arra, hogy befogadjuk, tiszteljük, szeressük. Isten Igéje segít nekünk, hogy felnyissa a szemünket, és be tudjuk fogadni és szeretni tudjuk az életet, főként a törékeny életet. Ám ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tenni, komolyan kell vennünk azt is, amit az evangélium a gazdag emberrel kapcsolatban mond el.

2. A bűn elvakít

A példabeszéd kendőzetlenül megmutatja azokat az ellentmondásokat, amelyek között a gazdag ember él (Lk 16,19). Neki, a szegény Lázárral ellentétben nincsen neve, csak „gazdag”-ként jellemzik. Jólétét mutatják a ruhák, amelyeket visel, a túlzott luxus. A bíbor ugyanis értékesebb volt ekkor az aranynál és az ezüstnél is, és ezt fenntartották az istenségek (vö. Jer 10,9) és a királyok (vö. Bír 8,26) számára. A patyolat olyan különleges lenvászon volt, amely viselőjét szinte szakrális jeggyel látta el. Ennek az embernek a gazdagsága tehát túlzó, már csak azért is, mert mindennap, szokása szerint közszemlére teszi. „Mindennap nagy lakomát rendezett” (vö. Lk 16,19). Azt látjuk rajta drámaian, hogy valakit teljesen megront a bűn, három egymást követő lépésben: a pénz szeretete, a hiúság és a gőg (vö. a 2013. szeptember 20-i szentmisén mondott szentbeszédből).

Pál apostol azt állítja: „Minden baj gyökere ugyanis a pénz utáni sóvárgás” (1Tim 6,10). Ez az ember megromlásának fő oka, és az irigység, a veszekedés és gyanakvás forrása. A pénz képes átvenni fölöttünk az uralmat, olyannyira, hogy egyeduralkodó bálványunkká válik (vö. Evangelii gaudium, 55). Ahelyett, hogy eszköz volna, amellyel jót cselekedhetünk és gyakorolhatjuk a mások iránti szolidaritást, a pénz az önzés logikájának szolgájává tehet minket és az egész világot, nem hagy teret a szeretetnek, és meggátolja a békét.

A példabeszéd megmutatja azt is, hogy a gazdag embert a kapzsiság hiúvá is teszi. Személyiségét a látszatokban jeleníti meg, abban, hogy másoknak megmutatja, mi mindent engedhet meg magának. Ám a látszat a belső üresség álcája. Élete a külsőségek rabja, a lét legfelszínesebb és legátmenetibb dimenziójáé (vö. Evangelii gaudium, 62).

Ennek az erkölcsi züllésnek legmélyebb lépcsőfoka a gőg. A gazdag ember úgy öltözködik, mintha király lenne, utánozza egy istenség viselkedését, elfeledve azt, hogy egyszerű halandó. A gazdagság szeretete által megromlott ember számára nem létezik más mint a saját énje, és ezért az őt körülvevő személyek nem lépnek be a látóterébe. A pénzhez való ragaszkodás gyümölcse tehát egyfajta vakság: a gazdag nem látja az éhes, sebekkel borított és megalázottságában elesett szegény embert.

Ha ezt a szereplőt vizsgáljuk, megértjük, hogy az evangélium miért ítéli el ilyen világosan a pénz szeretetét: „Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a Mammonnak is” (Mt 6,24).

3. Az Ige ajándék

A gazdagról és a szegény Lázárról szóló evangéliumi rész segít bennünket abban, hogy jól felkészüljünk a közelgő húsvétra. Hamvazószerda liturgiája nagyon drámai módon arra figyelmeztet bennünket, hogy mi is éljük át hasonlóan azt, amit a gazdag ember tesz. A pap, amikor homlokunkra rajzolja a keresztet a hamuval, ezeket a szavakat ismétli: „Emlékezz, ember, hogy porból vagy és porrá leszel!” A gazdag és a szegény ember ugyanis egyaránt meghal, és a példabeszéd nagyobbik része már a másvilágon zajlik. A két főszereplő hirtelen rádöbben: „semmit sem hoztunk erre a világra, s nem is vihetünk el semmit” (1Tim 6,7).

A mi pillantásunk is a túlvilágra szegeződik, ahol a gazdag ember hosszas párbeszédet folytat Ábrahámmal, akit „atyjának” nevez (Lk 16,24.27), s ezzel megmutatja, hogy ő is Isten népéhez tartozik. Ez életét még ellentmondásosabbá teszi, hiszen eddig semmit sem tudtunk meg Istennel való kapcsolatáról. Életében nem volt hely Isten számára, az egyetlen isten ő maga volt saját maga számára.

Csak a túlvilági gyötrelmek között ismeri fel a gazdag ember Lázárt, és azt szeretné, hogy a szegény enyhítse kínjait egy kis vízzel. Hasonló dolgokat kér Lázártól, amelyeket a gazdag meg tudott volna tenni, ám soha nem tett meg. Ábrahám azonban elmagyarázza neki: „Emlékezzél csak vissza, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg hogy kijutott a rosszból. Most tehát neki itt vigasztalásban van része, a te osztályrészed pedig a gyötrelem” (Lk 16,25). A túlvilágon valamiképpen helyreáll az igazság, és az életben elszenvedett gyötrelmeket kiegyenlítik a jó dolgok.

A példabeszéd folytatódik, és így üzenetet hordoz minden keresztény számára. A gazdag ugyanis, akinek élnek még testvérei, azt kéri Ábrahámtól, hogy küldje el ezekhez Lázárt, hogy az figyelmeztesse őket, ám Ábrahám így válaszol: „Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak” (Lk 16,29). És a gazdag ember ellenvetésére meg is erősíti: „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, ha a halottak közül támad fel valaki, annak sem hisznek” (Lk 16,31).

Ilyen módon előttünk áll a gazdag ember igazi problémája: rossz sorsának eredete abban áll, hogy nem hallgatja meg Isten igéjét; ezért nem szereti már Istent, és ezért veti meg felebarátját. Isten Igéje élő erő, amely képes kiváltani a megtérést az ember szívében és a személyt ismét Isten felé fordítani. Ha bezárjuk szívünket Isten nekünk szóló ajándéka előtt, következésképpen testvérünk előtt is zárva marad a szívünk.

Kedves Testvérek! A nagyböjt alkalmas idő arra, hogy megújuljunk az Ő Igéjében, a szentségekben és a felebarátainkban élő Krisztussal való találkozásban. Az Úr, aki a pusztában eltöltött negyven nap alatt legyőzte a Kísértő cseleit, megmutatja nekünk, hogy melyik úton járjunk. Vezessen minket a Szentlélek a valódi megtérés útján, hogy újra felfedezzük Isten Igéjének ajándékát, megtisztuljunk a látásunkat elvakító bűneinktől, és Krisztust szolgáljuk a szükséget szenvedő testvéreinkben. Bátorítok minden hívőt, hogy e lelki megújulást mutassák ki azokban a nagyböjti gyakorlatokban, amelyeket az egyházi szervezetek kezdeményeznek szerte a világban, hogy növekedjen a találkozás kultúrája az emberiség egyetlen nagy családján belül. Imádkozzunk egymásért, hogy Krisztus győzelmében részesedve képesek legyünk megnyitni kapuinkat a gyengék és a szegények előtt. Így tudjuk majd húsvét örömét teljesen megélni és tanúskodni róla.

Vatikán, 2016. október 18., Szent Lukács evangélista ünnepén

FERENC

Ministránstábor 2016

Nagyigmánd úti céllal indultak táborozni a Ménfői Nagyboldogasszony Plébánia ministránsai július második hetében. A tartalmas három napot Komáromban, illetve Komárnoban indították városnézéssel, kisvasúttal. Lépes Lóránt atya kalauzolta őket külföldi tartózkodásuk alatt, és bemutatta a Szent András, Szent Rozália templomokat, illetve a Szent Anna kápolnát. Meglepetésként a gyerekek bekukkanthattak a Mária Rádió stúdiójába is. Visszatérve kis hazánkba a Monostori Erődöt látogatták meg, így megelevenedett előttük a történelem egy kis darabkája.

Második napjukat úgy töltötték,  mint Isten vándorló népe Szent Jakab útján. Illés Csaba vezetésével megismerkedtek Nagyigmánddal, Jutka néni pedig a Szent Mihály templomról mesélt a gyerekeknek. A délután vicces feladatok megoldásával telt, éjszaka pedig a bátorságukat tesztelték egy éjszakai sétával.

Hazafelé indulva a rossz idő ellenére is kitérőt tettek a Komáromi gyógyfürdőbe, így testileg, és lelkileg is egészségesen tértek haza.

Gombás Mónika

Szentségimádás

2016. November 13. vasárnap

Délelőtt 8.30-kor kezdődik az ünnepi szentmise, melynek végén kihelyezzük az Oltáriszentséget. Mise után a következő beosztás szerint hívjuk a Testvéreket szentórára:

09.30-10.30 Ministránsok szentórája

10.30-12.00 Férfiak szentórája

Utcák szerinti beosztás:

12.00-13.00 Tass vezér, Szalvay, Kisdobos, Bezerédj, Poór B., Csontváry, Fekete I., Új élet, Garan, Hármashatár, Epres, Cseresznyés, Galgóczi E. utcák

13.00-14.00 Tenkes, Világosvár, Győri, Szertári, Régiposta, Hajnal, Koltói A., Szabó J., Hajnalcsillag, Halász Ödön, Hóvirág utcák

14.00-15.00 Koroncói, Öreg, Sokorópátkai, Nádasdy, Ormos, Cédrus, Komlóvölgy, A.Schweitzer, Állomás, Csanakhegyi, Győzelem, Zsellér utcák

15.00-15.30 1-4.osztályos hittanos gyermekek félórája

15.30-16.00 5-8.osztályos hittanosok félórája

16.00-16.30 Plébániai Tanácsadó Testület félórája

16.30-17.00 Rózsafüzér Társulat félórája

17.00-17.30 Énekpróba (alatta Imre atya gyóntat)

17.30-18.00 Esti dicséret az Oltáriszentség tiszteletére, majd szentségi áldás és az Oltáriszentség eltétele.

18.00 Ünnepi szentmise, melyet Győri Imre kerületi esperes, kanonok, aranymisés atya mutat be, a szentmise végén aranymisés áldásban részesíti a jelenlévőket.

Hittantábor 2016

Plébániánk 2016-ban 16. alkalommal, 3. alkalommal Tényő és Sokorópátka egyházközségével közösen szervezte meg napközi otthonos hittantáborát „Vigyázz! Kész! Rajt!” jelmondattal. Július 4-8. között több mint 50 gyermek vett részt a közös programokon. A tábor helyszínét a MénKöHáz, a fíliák és Celldömölk biztosította. A helyi lakosoknak sehol sem kellett azon töprengeni, hogy kik lehettek ők, hiszen mindenki kapott egy kék pólót, melyen templomuk rajza és a jelmondat volt látható.

Már hétfőn elkezdődött a négy csapat közötti versengés. Egész héten a jutalmul osztott közlekedési táblákat gyűjtögettük. Mindenki részt vett a csapat által választott állat vadveszélyére figyelmeztető táblák és menetlevelek elkészítésében. Ezután kulcstartó, csúzli, fülbevaló készítésre és üvegfestésre volt lehetőség. A második napot Sokorópátkán töltöttük. A Kutassy-parkban a fiatalok bábjátékkal mutatták be az irgalmas szamaritánus történetét a gyerekeknek. Ezután játékos feladatokkal egybekötve felderítettük a falut. Megtanultuk a helyi hívők imádságát, mely anyáról lányra, apáról fiúra száll. Szerdán közel 70 fős seregünk Celldömölkre zarándokolt. Kati néni bemutatta a Nagyboldogasszony-templomot és a romtemplomot. A Szent Miklós-templom megtekintése után a Ság-hegyre igyekeztünk, szó szerint, hiszen „jött az áldás.” Csütörtökön Tényőn tűntek fel a kék pólósok. Délelőtt a templomkertben vicces feladatokat hajtottunk végre, majd az Árpád-kutat rohamoztuk meg. Ha valaki egyik programban sem lelte volna eddig örömét, azt biztosan lenyűgözte a tűzoltókocsi, vagy a légópince. Az utolsó napon Szabady János vezetésével Győr-Ménfőn barangoltunk, megtekintettük a szikvíz-üzemet. Este szabadtéri szentmisével zártuk a hetet, melyet plébánosunk, Sándor Gábor atya mutatott be. A zenei szolgálatot a MIK – Ménfői Ifjúsági Kórus fuvolával, két furulyával, két gitárral, hegedűvel és énekkel végezte, és segített kifejezni örömünket, hálánkat.

Ménfőiek Hegykőn, a gitáros találkozón

2015 Szeptember 12-én egyházközségünk hívei egy kisbuszt megtöltve mentek Hegykőre, a Nyugat-Győr Egyházmegyei Gitárosok és énekkarok találkozójára, ahol fiataljaink, a MIK- Ménfői Ifjúsági Kórus is részt vett.

Paksa Balázs beszámolója:

Zenei hidak a Fertő tájon címmel immár tizenegyegszer rendezték meg a Nyugat-Győr Egyházmegyei Gitárosok és énekkarok találkozóját szeptember 12-én, szombaton. A helyszín ezúttal a hegykői Szent Mihály-templom volt, ahol 10 órakor gyülekeztek a résztvevők. Idén minden eddiginél több, 14 gitáros kórus jelentkezett a találkozóra, akik a szervező Horváth Imre és a házigazda dr. Reisner Ferenc plébános rövid köszöntője után bele is csaptak a húrokba. A változatos, egyenként kb. 20 perces bemutatkozások során nagyzenekari , kórus- , kamarazenei és egyéni produkciókat egyaránt hallhattunk, a muzsikálás közben pedig folyamatos étkezési lehetőséget biztosítottak a plébánián. Az idén kijelölt téma az egyházmegyei Apor Vilmos-imaévhez kapcsolódóan a „boldogok és a szentek mint egyházunk példaképei” volt, ennek megfelelően többször hangzott fel zenés fohász Szent István, Szent Erzsébet és további magyar szentjeink közbenjárásáért, sőt, új szerzemények is születtek Apor Vilmos vértanú püspök tiszteletére. Az egész napos találkozó lelki és zenei csúcspontjaként 18 órakor ünnepi szentmisére került sor a hegykői templomban, melyet dr. Márfi Gyula veszprémi érsek mutatott be. Érsek atya szentbeszédében a napi evangélium nyomán saját keresztjeink vállalásának elkerülhetetlenségéről, majd pedig a gitáros zenei műfaj létjogosultságáról és a modern keresztény zene evangelizáló erejéről elmélkedett. A találkozóra érkezett zenészek egyetlen közös zenekarba egyesülve, Nagy Lajos (imperfectum zenekar) koordinálásával végezték a liturgia zenei szolgálatát, majd vidám örömzenéléssel zárták le a találkozót.

A szervezők pedig már bejelentették, jövőre szeptember 10-én Nagycenkre várják a gitáros zene elkötelezettjeit. ”

További képek:

http://gyor.egyhazmegye.hu/hirek/3498/zenei-talalkozot-tartottak-hegykon

www.facebook.com/zeneihidak

Fotókat készítette: Ludvig Nicolette

Ministránstábor

Mester hol laksz? – Jöjj
etek, nézzétek meg! (Jn 1,38–39)

Így hangzott táborunk jelmondata. A ministránsok élmény dús 4 napot tölthettek el Sopronban, ahonnét testileg elfáradva, de lélekben megerősödve tértek haza.
Szerda reggel vonattal indult útnak kis csapatunk, hogy jelmondatunknak megfelelően felkeressük mesterünk lakhelyét (lakhelyeit). Tábornyitó szentmisénket Mészáros Domonkos atya tartotta a Szent Júdás Tádé templomban, majd körbevezetett bennünket a kolostorban is. Megtekintettük a Kecske templomot, és a délelőtt bejárt utcákat felülről, a Tűztoronyból letekintve is megcsodáltuk. Este fáradtan foglaltuk el a szálláshelyül szolgáló faházainkat, ám megpróbáltatásaink nem értek véget: szüntelen csapkodhattuk a szúnyogokat.
Csütörtök délelőtt a szálláshely területén maradtunk, és mókás feladatokkal szórakoztattuk a kisebbeket. Az együtt elköltött ebéd után buszra szálltunk, majd gyalog folytattuk utunkat. A nagy melegben hosszabb, dombos utcákon tett séta után mindnyájunknak jól esett a Lővér Fürdő medencéinek hűsítő vize. Mindenki talált kedvére való csúszdát: a kisebb lányok sikító, míg a nagyobbak csobbanó versenyt tartottak. Ha a fürdőzésben nem fáradtunk volna el kellőképp, a buszra futás biztosan mindenkinél megtette a hatását, hogy gyorsan álomba szenderüljön.
Pénteken a reggeli imánkat Bánfalván a 800 éves Mária Magdolna kistemplomban tartottuk, onnét felsétáltunk a Kármelhegyi Boldogasszony templomba, ahol Németh Attila atya búcsúi szentmisét ajánlott fel közösségünkért. Ellátogattunk a görbehalmi bányászmúzeumba. Szigethi Sándor –a múzeum megálmodója, és megalkotója mesélt nekünk a bányászok életéről.
Az esti szalonnasütés nem maradhatott ki a programok közül, hiába próbálkozott a sok szúnyog.
Szombaton az Árpádházi Szent Margit plébánián vendégeskedtünk. Bognár István atya nagy szeretettel fogadott bennünket. Megcsodálhattuk az új templomot, aminek tornyából vethettünk búcsúpillantást Sopronra. A táborzáró gitáros szentmise után István atya egészen a vasútállomásig kísért bennünket.
Köszönjük a finom ételeket, a sok fáradtságot, imádságot, anyagi segítséget, ami nélkül a tábor nem valósulhatott volna meg!
Gombás Mónika

Képek a Galériába!

Hittantábor

Idén tizennegyedik alkalommal rendezte meg hittanosainak nyári táborát a győr-ménfőcsanaki Nagyboldogasszony-plébánia. A ménfői, a tényői és a sokorópátkai gyermekek közösen táboroztak június 22-26. között. Boldog Apor Vilmos élete mentén szerveződött a tábor, ahol játékos feladatok mellett ismerkedtek meg a vértanú püspök életének mindennapjaival és jelesebb eseményeivel.

Hétfőn Ménfőn találkoztak a gyermekek, több mint negyvenen. Az érdekes feladatok mellett kézműves foglalkozáson sok-sok kézzelfogható emlék is készült. Kedden a hűvösebb idő sem szegte kedvét a gyermekeknek. Tényőn egy Apor-zarándoklaton vettek részt, ami a hol szemerkélő, hol áztató eső mellett igazi áldozat volt szervezők és résztvevők részéről. A szülők által készített gulyás és lángos csillapította az „ázott verebek” éhségét és adott mindenkinek annyi energiát, hogy folytathassa a tábori életet. Szerdán Győrbe kirándult a csapat. Reggel egy kisvonat vitte be gyermekeket a városba. Útközben dolgozni igyekvő emberek tucatjainak arcára csalt mosolyt, sőt nevetést a vidám társaság. Az Apor-kiállítás mellett megnézhették a győri bazilikát, a szemináriumot és a görögkatolikus (rác) templomot is. Csütörtökön Sokorópátkán játékos vetélkedővel, akadályversennyel és számháborúval telt el a nap. Külön érdekesség volt, hogy a számháború ezúttal nem számokkal, hanem a kisebbek kedvéért formákkal jelölt „számlapok” segítségével zajlott. Pénteken egy térképes vetélkedő keretében járták be a csapatok Ménfő egy részét: a TeBiKe sajtüzemet, az evangélikus közösségi házban látható Kezek Keresztútját, a templomkertet és a Világosvárat érintette az útvonal. A Világosvárhoz vezető utat sok csapat elvétette, de a délutáni élménybeszámolókból úgy tűnt, ez a rövid eltévedés volt az egyik legemlékezetesebb esemény. Délután egy gyors számháborút is kellett tartani, hogy az előző nap döntetlen eredményét feledtessék a csapatok. Ezt követően mindenki befejezte megkezdett kézműves alkotásait. A táborzáró mise után közkívánatra lángos-sütéssel zártuk a hetet.

Az öt nap alatt ismét valóssággá vált Apor püspök jelmondata: „A kereszt erősíti a gyengét és szelídíti az erőset.” Lélekben megerősödve és talán kisebb-nagyobb hibáikat megszelídítve tértek haza a gyerekek. Külön köszönet illeti a hitoktatók mellett azokat a fiatalokat, szülőket, akik szabadidejüket föláldozva vagy munka mellett aktívan segítették a tábort: vetélkedőt szerveztek, csapatot vezettek, mosogattak, ételt hoztak, főztek, sütöttek. Isten fizesse meg szolgálatukat!

A sokorópátkai buszon találkoztunk egy idős bácsival, az ő gondolatai zárják ezt a tábori beszámolót: „Jó, hogy van ez a tábor, talán istenfélő felnőttek lesznek ezekből a gyermekekből!”

Sütheő László

Hamarosan több kép is elérhető lesz a Galériában!

Hittanos farsang

Az idei évben is a Közösségi Ház adott otthont a hittanosnak a farsangi bálra. A délutánt Anita néni szervezte és vezette. A gyerekek jelmezben érkeztek, s ezt követően felvonultak a zsűri előtt. Gábor atya, – mint a zsűri elnöke – vezetésével a következő helyezések születtek: 3.helyen végzett Merida, a királylány (Erdélyi Liza), az ő jutalma a nyári hittantáborban két napot tölthet el ingyen. 2.helyezett Darth Vader (Biczó Barnabás), ő három napot tölthet el a táborban, 1.helyezett lett Vizipók, a csodapók, aki beleragadt a hálóba (Gombás Balázs), egy teljes hetet táborozhat a nyáron.

Vidám feladatok sora következett: lisztet kanalaztak át a terem egyik feléből a másikba, majd a tányér alján levő borítékban levő puzzle darabkákat rakták össze időre. Szívószállal ittak tányérból, kéz használata nélkül. Az elmaradhatatlan székfoglaló tánc pedig osztatlan sikert hozott.

Tombolajegyeket egy-egy imádság elimádkozásával lehetett „vásárolni”. A sorsoláson mindenki nyert apróságokat, a fődíjat – egy hetes tábori belépőt – Biczó Barnabás nyerte; mivel a jelmezversenyen is nyert már egyet, ezért felajánlottuk a háromnapos tábori belépőt a tombolatárgyak közé, ezt pedig Szabó Cintia kapta.

Köszönjük Anita néninek, hogy a gyerekek jól érezhették magukat!

Takács Emőke

Én és az ég

Sütheő László beszámolója az ökumenikus imahétről:

Az idei évben az ökumenikus imahét fő gondolata így szólt: Adj innom! János evangéliumának azt a részét idézte ez a mondat, amikor Jézus a samariai asszonnyal találkozott Jákob kútjánál. Ménfőcsanakon az elmúlt évekhez hasonlóan idén is együtt imádkozott a ménfői, csanaki katolikus közösség, a református, a baptista és az evangélikus gyülekezet. Három napon át, hétfőn, szerdán és pénteken váltakozó helyszínen más-más lelkész igehirdetése nyomán elmélkedtük végig a vezérgondolatot, a jánosi evangélium teljes történetével együtt. Pénteken a ménfői Nagyboldogasszony templomban zárult az imahét, Percze Sándor evangélikus lelkész gondolataival.

Szavaival párhuzamosan születtek bennem is gondolatok. Ezek a párhuzamosok észrevétlenül, de nagyon hamar összefonódtak. Nem is tudom már szétválasztani őket…

János evangéliumi részletének végén a samariai asszony hazamegy, s megdöbbenéssel és az igazság felismerésének örömével újságolja, hogy Jézus mindent tud róla.

Megjelenik előttünk egy Vas megyei falu udvara, ahol a szülők óvatos intelmei mellett egy kisgyermek csak lopva, saját engedelmességét elcsalva néz a kútba. A kútba, ahol a nyugodt vízfelszínt látja, benne önnönmagát, s önmaga felett az eget. Ekkor még nem tudhatja – egy gyerek sosem tudhatja -, milyen mély is tud lenni egy kút. Ebből a szempontból minden kút egyforma: Jákob kútja, a vasi falusi kút és az életünk, a lelkünk kútja is. Felül mindnek sima a vize, de legmélyén sok mindent rejt magában: iszapot, régmúlt emlékeket, régi játékokat, kacatokat, kincseket és néha szemetet is. A kútbanézés a sima víztükröt zavarja meg, s keresi a mélyre süllyedt dolgainkat. Erre ritkán hagyunk magunknak alkalmat. Alkalmat? Időt? Ehhez ritkán veszünk erőt, pedig nem tiltanak már a szüleink, de mégis sokkal többet foglalkozunk másokkal, a szomszéddal, a falubeliekkel, a barátainkkal, a hittestvéreinkkel. Ismerjük mások indulatait, szokásait, rejtett vágyait, néha gondolatait, ismerünk minden hangos szót, haragot és szenvedélyt a környezetünkben. Mindent tudunk róluk, semmit magunkról. Nem foglalkozunk magunkkal. Nem merünk a kútba leereszkedni, nem merünk a lelkünk bugyraiba lenézni. Furcsa paradoxon ez a mai világban: engedve a világ csábításainak individualistábbak vagyunk a kelleténél akkor, amikor az anyagi javakról van szó, és eltűnik a legfontosabb, az Egyén – mi magunk – a látókörünkből, amikor az életünket, lelkünket kell vizsgálat alá vonni.

A samariai asszony Jákob kútjánál éppen ezt tanulta meg Jézus segítségével: életének mélyére tekintve megtisztult. Felnőttként visszatekintve – imazsámolyon ülve vagy térdepelve, lelki vezetővel vagy szemlélődő imával, talán mindegy is – Krisztus segítségével föltárhatjuk a legmélyebb kút, létünk titkait. Megérthetjük az életünket, megismerhetjük bűneinket, és megtanulhatjuk szomjazni az igazságot. Ezt mindenkinek meg kellene tapasztalnia, át kellene élnie ahhoz, hogy élete kitisztuljon, hogy a kút vize kisimuljon. Ekkor újra megláthatjuk benne magunkat. Magunkat és az Eget. Hosszú út ez, nehéz folyamat, de e nélkül nem tisztul ki a kép.

Az igehirdetés végén fölnéztem. Egy önmagával harmóniában élő embert láttam magam előtt, aki – miközben Isten igéjét hirdette – megrázó módon tárta fel előttünk életének sorsfordító pillanatait, és ezzel nem egy estére, hanem hosszú időre fonta egybe református, katolikus és evangélikus testvéreinek gondolatait.

Szent Erzsébet napi szentmise

2014. november 19-én, Árpádházi Szent Erzsébet ünnepén este 18 órakor ünnepi szentmisét mutatott be Sándor Gábor ménfői plébános a Győr-ménfői Nagyboldogasszony templomban, a liturgikus szolgálatban Gyurácz-Németh Ferenc diakónus segített, a szentmise szónoka Polgári László görög katolikus parochus. A szentmise elején Gábor atya megszentelte az Erzsébet napi kenyereket, amit a hívek mise végén hazavihetek. Az alábbiakban gondolatokat közlünk a szentbeszédből. A nagy ünnepekre előkészületi idővel készülünk. Ezeket az időket segítik a szentek ünnepei. Szent Erzsébet életével készít minket adventre.

Élete három részre osztható:

-gyerekkor; melyet az engedelmesség, az irányítás elfogadása

– házassága; melyet a hűség és a szeretete viszonzása vezérelt

– özvegység; az imádság, böjt, jó cselekedet ideje

Erzsébetet 4 éves korában eljegyezték, kiköltözött Németországba. Anyósa nevelte, aki mélyen hívő, vallásos asszony. Ekkor alakultak ki az alapszabályok életében, amit később a házasságában használt. Minden este Krisztus tükrébe nézünk, Isten mércéjével mérve jó vagy rossz volt a napom, hány perc volt Istené, hány perc az ördögé. Imádság, emberszeretet, istenszeretet- ez a gyerekkor alapja, erre épül a gazdag felnőttkor. Vizsgáljuk meg szokásainkat: ha üresek, töltsük meg jóval, ha rosszak, helyettesítsük jóval. Saját képére teremtett az Isten, mindenkiben ott van a jó. Minden böjti szent idő alkalom a lelkünk letisztítására. Óriási hűséggel élt férjével. A házastárs ajándék, megköszönjük Istennek. Nem könnyű hűségesnek lenni, régen sem volt könnyű, a mai időkben sem. Csak nagyon tudatosan lehet megmaradni a hűségben. Fontos közösséghez tartozni, olyan közösséghez, ami segít megmaradni a jóban. A templomi közösség is ilyen; ami akkor jó, ha nemcsak szeretetközösség, hanem emberi közösség is. Erzsébet özvegyként igyekezett fokozottabban odafigyelni Istenre. Az alázat iskoláját járta; a rokonok kitúrták Wartburg várából. Sokszor viselte olyanok megaláztatását is, akiket ő maga is segített, máskor maga kereste az alázatot. Mindenhol Isten dicséretét próbálta megtalálni. Sokat imádkozott. A napunk akkor kezdődik jól, ha Istennek kezdődik, ezt éljük adventben a hajnali rorátékon is. Úgy kell imádkozni, hogy Isten mosolya ránk világítson imáinkban. Az imádkozó emberek tartják egyensúlyban a világot. Erzsébet sokat böjtölt. A böjt nem öncélú, alkalom arra, hogy az akaratot edzetté tegye mindenre, ami erényes, helyes, jó. Magunknak kell a mércét magasra tenni. Figyelmes szeme és szíve volt mások szükségeire. Addig nem nyugodott, míg nem segített rajtuk. Bármerre járt, körülötte jobb lett a világ.

Adventben több legyen a mosoly, jobb legyen a világ ott, ahol vagyunk. Adja Isten, hogy erőt nyerjünk karácsony fényéből, a gyermek Jézus mosolyából.

 

A szentmisén készült képek a Galériában tekinthetők meg.