A királynő megszólaltatója

Az orgona a hangszerek királynője, ami nem csak méretéből adódik, hanem hangterjedelme is jóval nagyobbnak mondható a többi hangszeréhez képest.  Azonban kell valaki, aki életre hívja belőle a hangokat. Ugyan az orgona eltakarja a művészt, azonban a szentmise kezdetét jelző csengőszó után egyből hallhatóvá válik, hogy ül valaki az orgona árnyékában.

A templom hátuljába tekintve a gyönyörűen fénylő fém orgonasípok látványában gyönyörködhetünk. A Mosonmagyaróváron született Wasztl János, a ménfői Nagyboldogasszony-templom kántora 2020. májusában ünnepelte nyolcvanadik születésnapját. Huszonöt éve teljesít zenei szolgálatot itt. A ménfői hívek gyakran „Tanár Úr” megszólítással illetik, hiszen a győri Liszt Ferenc Zeneiskolában cselló tanárként dolgozott. Ezen túl Pápán és Magyaróváron is tanított. 2002-ben elnyerte az Arany Katedra Emlékplakettet, amely a kiemelkedő munkát végző pedagógusoknak jár. A Révai Miklós Gimnáziumban érettségizett, mellette elvégezte a győri konzervatórium cselló tanszakját. A győri tanárképző főiskolán diplomát szerzett, később a hittudományi főiskola levelező tagozatán abszolvált. A liturgikus műveket az óvári gregorián kórusban ismerte meg. 1959-ben, húsvét előtt a karnagyuk meghalt, és ekkor került még közelebb a kántorkodáshoz. Ez még a zsinat előtt volt, így a latin nyelvűség megnehezítette a kántorkeresést. Akkoriban a hivatásos muzsikusok nem mertek templomi szolgálatot vállalni a besúgástól való félelem miatt. Wasztl János kisgyermek korában került közel az egyházhoz. Előszőr nagyapja vitte el a templomba ministrálni, édesapjával pedig a rorátékra, vagyis az adventi hajnali szentmisékre a térdig érő hóban ment el. Talán ma is több ember van, aki szívesen gondol azokra a téli, sötét és ködös reggelekre, amikor egy órával előbb felkel csak azért, hogy részt vegyen adventben a rorátén.  Zenével 1949-ben, vagyis pont abban az évben kezdett el foglalkozni, amikor a ménfői templom épült. Ugyan hegedülni szeretett volna, azonban akkoriban nem nagyon volt választási lehetősége, így szintén egy vonós hangszeren, csellón kezdhetett el tanulni. A Hitvallás újságban megjelent cikkből kiderül, hogy szabadidejében szívesen foglalkozott vasútmodellezéssel, főzéssel, konyhakerti kertészkedéssel. A családi utazások során pedig a természeti és kulturális értékek tartoztak az úticéljaik közé.

Aki váltott már szót Wasztl Jánossal, tudhatja, hogy szereti a humort és sugárzik belőle Isten szeretete. Minden ménfői hatalmas köszönettel tartozik neki, hiszen nagyszülőket, felnőtteket és gyerekeket örvendeztet meg évek óta orgonajátékával és éneklésével!